Armourgard királyságának 902. évében, megkoronázták II. Amourlich királyt, ki sok-sok elődjéhez hasonlóan a Ciberiad családból, Armourgard ősi királyi családjából származott.

Mivel atyjának idejében a királyi hatalom igen meggyengült, nagy bölcsességében hozzálátott, hogy az,ország előkelőit ismét rászorítsa az engedelmességre. Azonban ezek oktalanul ellenkeztek a királlyal, és igen nagy széthúzás támadt a királyság alapító családjai között.

Amikor pedig a.k. 909. évében minden eddiginél fenyegetőbb vihar közeledett az ország felé, a Karaax és Mongisard család balgán távol tartotta magát a harctól.

II. Amourlich király csupán a Ciberiadok lovas serege és az erdei tündék messze hordó nyilainak segítségével vonult az északról betörő Grakkar hadai ellen.


Minden idők legnagyobb ork-főnöke volt Grakkar, kinek ereiben drow vér is csörgedezett. Földünk minden sötét hadát megmozgatva és korbácsa alatt egyesítve  lerohanta királyságunkat, hogy minden élőt elpusztítson, és szabad népeinket eltörölje a föld színéről.

II. Amourlich király tehát északra vonult, hogy a Fekete-tó és az északi nagy őserdő közti síkon megütközzön az ellenséggel.

Az erdei emberek és elfek nyílvesszői elsötétítették az eget, majd a király, lovas testőrségével az élen, minden vitézével áradatként gázolta le az élen haladó ork sereget. Az ocsmány holttestek oly vastagon borították a csatateret, hogy elfáradt az is aki ezekre a dombokra felmászott, és a Fekete tó minden irányba kiáradt a sok beléömlő fekete ork és sötét-elf vértől. Azóta nevezik így ezt a tavat.

Már úgy tűnt győzelmet hoz a nap. Ám a támadó had oly elképzelhetetlenül nagy volt, hogy senki nem gondolhatta, hogy további seregek is felbukkanhatnak. Így amikor a tavat megkerülve a mieink hátában megjelent egy óriás farkasokon lovagló orkokból álló csapat, az embereken erőt vett a rettegés és már mindenki csak a menekülésre gondolt. A király és testőrei pedig, akik közben messze elől minden ellenséget lovaik patája alá gyűrtek, óriási kő-szörnyek, trollok és gólemek seregébe ütköztek, kiknek harci pörölyei akkorák voltak mint a mi lovaink, bőrükről pedig lepattant minden nyíl és lándzsa.

Az egész armourgardi sereg megsemmisült ezen a napon, maga a király is csak hűséges erdei vitézeinek köszönhette menekülését, akik a csatateret határoló erdőség rejtek-ösvényein elmenekítették. Amikor az üldözők már-már beérték őket, két harcos mindig megállt és az üldözőkre vetette magát. Ezek a harcosok tucatjával vágták  le az üldöző drow-elfeket, de végül a túlerő minden alkalommal legyűrte ezeket a hősöket, kiknek neveit a király mind a szívébe véste.

II. Amourlich királyt megmaradt kevés harcosa a nyugati törp királyságba menekítette. Az egész országot elözönlötte Grakkar sötét hada, és sorra megverte a csatából elmaradó családok seregeit is. Ezután szétszóródtak és pusztították, prédálták az egész országot, az emberek és elfek pedig legfeljebb a mocsarakban és sűrű erdőkben bujkálhattak, mint az űzött vadak.

  Nemsokára menekülők ezrei lepték el a törpök határszélét. A törpök bölcs királya, megértve a súlyos helyzetet, összevonta csapatait a határra. Őket erősítették a menekülő armourgardi harcosok is.

  Sok csata után, mind a négy család túlélői itt voltak már, és belőlük újra ütőképes sereget szervezett II. Amourlich király. Bár szám szerint kevesebben voltak mint a Fekete-tavi sereg, de a sok veszteség után minden harcos szívét a bosszú fűtötte.

  Amikor kisebb határ menti harcok után megindult az egyesült Törp-Armourgardi sereg, egymás után verték szét a fosztogató ork és drow hordákat. Nagy ütközetre azonban nem került sor, mert időközben, egy kisebb csetepatéban elesett Grakkar és az ő vezéri hatalma nélkül, már senki nem tudta többé összefogni ezt a sokféle gyülevész hordát. Az előrenyomuló sereg gyakran talált elhagyott csataterekre, ahol látni lehetett, hogy orkok és drowk egymást mészárolták le, amint összevesztek a zsákmányon. A maradék aztán nagy pusztulást hagyva maga után, ahogy jött, úgy ki is takarodott az országból.

  II. Amourlich király sírva járta be országát, és a.k. 910. évében nekilátott az újjáépítésnek.