Armourgard királyságának 902. évében, megkoronázták II. Amourlich királyt, ki sok-sok elődjéhez hasonlóan a Ciberiad családból, Armourgard ősi királyi családjából származott.
Mivel atyjának idejében a királyi hatalom igen meggyengült, nagy bölcsességében hozzálátott, hogy az,ország előkelőit ismét rászorítsa az engedelmességre. Azonban ezek oktalanul ellenkeztek a királlyal, és igen nagy széthúzás támadt a királyság alapító családjai között.
Amikor pedig a.k. 909. évében minden eddiginél fenyegetőbb vihar közeledett az ország felé, a Karaax és Mongisard család balgán távol tartotta magát a harctól.
II. Amourlich király csupán a Ciberiadok lovas serege és az erdei tündék messze hordó nyilainak segítségével vonult az északról betörő Grakkar hadai ellen.
Minden idők legnagyobb ork-főnöke volt Grakkar, kinek ereiben drow vér is csörgedezett. Földünk minden sötét hadát megmozgatva és korbácsa alatt egyesítve lerohanta királyságunkat, hogy minden élőt elpusztítson, és szabad népeinket eltörölje a föld színéről.
II. Amourlich király tehát északra vonult, hogy a Fekete-tó és az északi nagy őserdő közti síkon megütközzön az ellenséggel.
Az erdei emberek és elfek nyílvesszői elsötétítették az eget, majd a király, lovas testőrségével az élen, minden vitézével áradatként gázolta le az élen haladó ork sereget. Az ocsmány holttestek oly vastagon borították a csatateret, hogy elfáradt az is aki ezekre a dombokra felmászott, és a Fekete tó minden irányba kiáradt a sok beléömlő fekete ork és sötét-elf vértől. Azóta nevezik így ezt a tavat.
Már úgy tűnt győzelmet hoz a nap. Ám a támadó had oly elképzelhetetlenül nagy volt, hogy senki nem gondolhatta, hogy további seregek is felbukkanhatnak. Így amikor a tavat megkerülve a mieink hátában megjelent egy óriás farkasokon lovagló orkokból álló csapat, az embereken erőt vett a rettegés és már mindenki csak a menekülésre gondolt. A király és testőrei pedig, akik közben messze elől minden ellenséget lovaik patája alá gyűrtek, óriási kő-szörnyek, trollok és gólemek seregébe ütköztek, kiknek harci pörölyei akkorák voltak mint a mi lovaink, bőrükről pedig lepattant minden nyíl és lándzsa.
Az egész armourgardi sereg megsemmisült ezen a napon, maga a király is csak hűséges erdei vitézeinek köszönhette menekülését, akik a csatateret határoló erdőség rejtek-ösvényein elmenekítették. Amikor az üldözők már-már beérték őket, két harcos mindig megállt és az üldözőkre vetette magát. Ezek a harcosok tucatjával vágták le az üldöző drow-elfeket, de végül a túlerő minden alkalommal legyűrte ezeket a hősöket, kiknek neveit a király mind a szívébe véste.
II. Amourlich királyt megmaradt kevés harcosa a nyugati törp királyságba menekítette. Az egész országot elözönlötte Grakkar sötét hada, és sorra megverte a csatából elmaradó családok seregeit is. Ezután szétszóródtak és pusztították, prédálták az egész országot, az emberek és elfek pedig legfeljebb a mocsarakban és sűrű erdőkben bujkálhattak, mint az űzött vadak.
Nemsokára menekülők ezrei lepték el a törpök határszélét. A törpök bölcs királya, megértve a súlyos helyzetet, összevonta csapatait a határra. Őket erősítették a menekülő armourgardi harcosok is.
Sok csata után, mind a négy család túlélői itt voltak már, és belőlük újra ütőképes sereget szervezett II. Amourlich király. Bár szám szerint kevesebben voltak mint a Fekete-tavi sereg, de a sok veszteség után minden harcos szívét a bosszú fűtötte.
Amikor kisebb határ menti harcok után megindult az egyesült Törp-Armourgardi sereg, egymás után verték szét a fosztogató ork és drow hordákat. Nagy ütközetre azonban nem került sor, mert időközben, egy kisebb csetepatéban elesett Grakkar és az ő vezéri hatalma nélkül, már senki nem tudta többé összefogni ezt a sokféle gyülevész hordát. Az előrenyomuló sereg gyakran talált elhagyott csataterekre, ahol látni lehetett, hogy orkok és drowk egymást mészárolták le, amint összevesztek a zsákmányon. A maradék aztán nagy pusztulást hagyva maga után, ahogy jött, úgy ki is takarodott az országból.
II. Amourlich király sírva járta be országát, és a.k. 910. évében nekilátott az újjáépítésnek.
Utolsó kommentek